Első ciklus

Kasomina próféta, a Zápagyú könyve

Kezdetben volt Ő, az Egy. Békésen létezett időtlen időkig, mígnem öntudatra ébredt, és föltámadt benne a kíváncsiság. Addig formálta, alakította önmagát, mígnem létre hozott valami merőben szokatlant, amit az élő lelkek anyagnak neveznek.

Megörült ennek az új dolognak, és létrehozott belőle még sokat, és sokfélét. Ezt a rengeteg anyagot összegyűjtötte mind egy helyre, és egy gigászi gömbbé formálta. Ezt a hatalmas golyóbist nevezik az élő lelkek Világnak.

Az Egy körülölelte ezt a világot, beburkolta, és tovább játszott az anyaggal.Hamarosan valami komolyabb dolog kezdett fogalmazódni végtelen elméjében. Alkotni valamit az anyagból, ami nélküle is mozog, változik, növekszik.

Hosszú-hosszú eonok alatt elkészítette az első vázat, aminek növekednie, és önállóan változnia kellett volna. Újabb és újabb vázakat készített, de mind mozdulatlan maradt. Újabb eonok teltek el, míg gondolt egyet. Önmaga egy végtelenül kis darabját ültette a legújabb vázba, s az megmozdult! Kis idő elteltével az egyszerűbb anyagok magába szívásával és saját testének anyagaivá alakításával növekedni is kezdett. A többi vázba is belehelyezte lényének egy elképzelhetetlenül kicsiny darabját, és azok is növekedni kezdtek. Ezeket az első vázakat az élő lelkek növényeknek nevezik.

Most vár voltak növények, amik az Egy nélkül is változtak, növekedtek, de a Világ igen kis részén csoportosultak mind. Az Egy megtehette volna, hogy újabbakat készít a Világ minden részére, de mást gondolt. Azt akarta, hogy növények magukat sokszorozzák megosztva utódaik között az Egytől kapott szikrát. A kezdeti szikra sajnos nem volt elegendő az első utódok számára, ezért úgy módosította a növényeket, hogy magukba tudjanak szívni az Egy lényéből annyit, amennyi önmaguk, és az utódaik számára is elegendő. Így az első növények gyorsan elterjeszkedtek a Világ teljes felszínén, és az Egy boldogan, és csendesen szemlélte, ahogy első élő teremtményei gyarapodnak, és sokasodnak.

Ezek után újabb vázakat készített, melyek már tudták a helyüket is változtatni. Ezekből a vázakból is rengeteg félét készített, majd indított útjára, hogy jobb, és jobb változatomat készítsen járáshoz, futáshoz, úszáshoz, repüléshez. Őket is képessé tette utódok létrehozására. Ahhoz viszont hogy növekedjenek, mozogjanak, önállóan cselekedjenek, többre volt szükség egy szikránál. Az Egy a szikra mellé több-kevesebb értelemmel is fölruházta ezeket az új élőket, hogy önállóan cselekedhessenek. A szikra fenntartásához viszont nem az Egyből nyertek energiát, hanem a növények, vagy egymás elfogyasztásával. Az Egy boldogan, és elégedetten szemlélte az új élők nyüzsgését, ahogy lassacskán a Világ minden zugába eljutottak. Az élő lelkek állatoknak nevezik ezeket az izgő-mozgó élőket.

Az Egy újabb tervet kezdett szőni végtelen elméjében. Olyan élőket kívánt készíteni, melyek nem csak élnek, növekednek, sokasodnak, mozognak, és cselekednek. Olyan élőt kívánt készíteni, amely az Egyhez hasonlóan gondolkozik, tervez, formálja az anyagot, alkot a saját gyönyörűségére. Most már kevesebb vázat készített, melyek jobban hasonlítottak egymásra, de mégis jól megkülönböztethetőek. Ezekbe a vázakba a szikránál, és a cselekvéshez elegendő értelemnél többet helyezett az Egy. Saját lényének egy kivonatát, lényegét, eszenciáját helyezte beléjük. Megadta nekik a sokasodás képességét, hogy utódokat hozzanak létre és benépesítsék a Világot.

Az Egy boldogan figyelte, hogyan gyarapodnak, alakítják, formálják a Világot, fedeznek fel újabb és újabb dolgokat ezek az új lények. Ők fedezték föl a beszédet, neveket adtak a körülöttük lévő élőknek, és anyagoknak, megmérték, és megszámlálták a dolgokat. Az Egy megtanulta tőlük a beszédet, a nyelveket, a számokat, a mennyiségeket, elnevezni a dolgokat. Az Egy előttük mindezeket nem ismerte. Az új élők elkezdtek ragaszkodni, szeretni, vágyakozni, haragudni, gyűlölni. Az Egy előttük ezeket sem ismerte. Csoportokat, népeket, társadalmakat hoztak létre, szerszámokat, gépezeteket készítettek, házakat, palotákat, várakat, városokat építettek, háborúkat indítottak. Az Egy előttük ezeket sem ismerte. Földet műveltek, állatokat tartottak, föltalálták az írást, könyveket írtak. Az egy előttük ezeket sem ismerte. Az új élők élő lelkeknek kezdték hívni magukat. De ezen belül megkülönböztettek elfet, embert, törpét, félszerzetet, óriást, goblint, orkot, ogrét, sötét elfet.

Az élő lelkek hamarosan igen megsokasodtak, fölélték a Világ készleteit. Pusztulásnak indult az Egy alkotása. Egy hagyta, hadd menjen minden a maga útján, s a Világ sivárrá, élettelenné vált. Az életszikrák, lelkek mind visszatértek hozzá, élettapasztalataikkal gazdagították az Egyet.