Hatodik ciklus

Névtelen próféta, az Őrült könyve

A Négy szigorúan figyelte a történéseket, és a harmadik kvadrát végén úgy döntöttek, hogy hamarabb véget vetnek ennek a ciklusnak. Elhatározásukat és teendőiket közvetítették papjaik felé, majd lementek ők is a halandók közé, hogy megnézzék, mit tesznek végnapjaikban.

Lent olyasmi történt, ami előtte sosem, elfelejtették isteni valójukat, és halandóként féltek, szerettek, raboskodtak. S mikor a világból már csak egy apró oázis maradt, az élő lelkek egy része rájött, hogy ha megmutatják az isteneknek, hogy ők érdemesek rá, akkor tán nem fog elpusztulni világ, helyrehozzák a károkat és soha nem lesz vége a hatodik ciklusnak.

A Négy felkutatása és felébresztésea bonyodalmak ösvényén át vezetett, de fáradozásuk sikerrel járt. Az élő lelkek megtalálták, felébresztették és meggyőzzék a közöttük járó isteneket, hogy ne pusztítsák el a Világot. Megvívták végső csatájukat, hogy a Négy a győztesekre, a Káosz híveire bízták a Világ irányítását.

Így folyt tovább az élet, lent az élő lelkekkel, és fent az istenekkel, akik megbeszélték, hogy többé nem avatkoznak a ciklusok folyásába, csupán figyelnek. Közben az is felötlött a Négyben, hogy valahol, még mindig létezhet az Egy, aki pedig őrájuk vigyázz.

A hatodik ciklusnak azonban így is hamarosan vége lett. Az élő lelkeknek nem sikerült meggyógyítani a Világ sebeit, így az nem kerülhette el pusztulását. Az oázis erőforrásai elfogytak, a megmaradt túlélők is meghaltak. A körfogásba később új, különleges lelkek kerültek, kik félig halandók és félig istenek.