Negyedik ciklus
Wadamort próféta, az Ostoba könyve
A harmadik ciklusban az élő lelkek elültettek egy gondolatot az Egy elméjében. Megtetszett neki az ötlet, hogy a Négy legyen. Annyira megtetszett neki, hogy a harmadik ciklus lezárultával a Négy lett, négy önálló individuummá vált szét.
Mindegyik új istenség más-más dologban lelte örömét. Man-eth a lelkek magába fogadásában, ahogy a leélt életetek emlékei megtöltik végtelen elméjét, a lelkek vázakba ültetésében, ahogy az első lépéseket megteszik az élők. San-eth a zenében és a költészetben lelte örömét, valamint abban, hogy kapcsolatot teremtett az élő lelkekkel. Meghallgatta kéréseiket, és néha teljesítette is őket. Menth-ra is szereti hallgatni az élő lelkeket, de őt a racionálisabb dolgok érdeklik, a tudományok, melyeket az élő lelkek művelnek. Sith-ra az új vázak készítésében érdekelt, szereti figyelni, ahogy a szikrával vagy a lélekkel megtöltve működnek, és a megfigyeléseit új, jobban működő vázak készítésére használja fel. Az Egy tehát immár a Négy lett, ezért a világot sem tudta már beburkolni és körülölelni lényével, hogy táplálja az élőket. Ezért a Négy készítettek a legkönnyebb anyagból egy, a Világnál is sokszorta hatalmasabb gömböt, irdatlan messzeségben a Világtól. Ez a gömb oly fölfoghatatlanul nehéz, hogy a közepében annyira összepréselődik az anyag, hogy nehezebb anyagokká válik, miközben a Négy lényét sugározza magából, hiszen a Négy a saját testükből formálták ezt is, amit az élő lelkek a Napnak neveznek. A Négyek forgásnak indították a Világot, hogy egyforma ideig érje mindenhol a Nap sugara, de hogy addig a világ mások oldala se legyen teljes sötétben, készítettek négy kisebb golyóbist, amelyek visszatükrözik a Nap fényét a Világ sötét oldalára. Ezeket a gömböket holdaknak nevezték el az élő lelkek. A Négyek forgásnak indították a holdakat a Világ körül. Kihelyeztek továbbá milliárdnyi, ragyogó kristályokból álló kisebb sziklát a Világ pályáján messze kívül, melyek szintén a Világ sötét felére verték vissza a Nap fényét, és ezeket is forgásnak indították a Világ körül, hogy az a Világ éppen sötét oldalán is legyen miben gyönyörködniük az élő lelkeknek. Ezeket csillagoknak nevezték el. A csillagok közül, a nagyobbaknak, fényesebbeknek külön neveket is adtak, képzeletbeli vonalakkal összekötve őket mindenféle alakokat láttak bennük, meséket költve, hogyan kerültek oda.
A Négyek előkészítettek hát mindent a negyedik ciklushoz:Sith-ra elkészítette a vázakat;Man-eth megtöltötte őket a lelkekkel; Sith-raaz élő lelkeknek visszaadta az utód nemzés képességét, az előző ciklusban meghatározott élettartammal.
Elindult hát a negyedik ciklus.San-eth, és Menth-ra kiválasztottak néhány élő lelket, akikkel folytonos kapcsolatot tudtak tartani, őket papoknak hívták. Némely pap fölfedezett egy-egy helyet a Világon, ahol könnyebben tudott kapcsolatot teremteni az istenekkel, így ott letelepedtek, szentélyt emeltek. Őket szentély őröknek hívták. San-eth és Menth-ra rajtuk keresztül hallgatta meg az élő lelkek kéréseit, vágyait, és olykor-olykor válaszoltak, vagy teljesítették a kívánságokat, de a Négyekre vonatkozó kérdésekre sosem adtak választ. Azt akarták, hogy az élő lelkek maguk jöjjenek rá teremtőik valódi lényegére. Többnyire csak olyan kérdésekre adtak választ, melyekre az élő lelkek sejtették a helyes választ, csak bizonytalanok voltak benne. Ennek ellenére nagy tisztelet kezdte övezni a szentélyőröket, az élő lelkek pedig megerősödtek az istenek hitében.
A Nap körüli forgás miatt a világos és sötét időszakok követték egymást, amit nappalnak és éjjelnek nevezték el.Az időt, míg a Világ megfordul a tengelye körül, napnak. Hét napot egy hétnek, négy hetet egy hónapnak, 12 hónapot egy évnek határoztak meg. Az élő lelkek most először készítettek világító eszközöket, és kezdték mérni az időt.
A Négyekkel tartott szorosabb kapcsolat ugyan megnyújtotta a negyedik ciklust, de a kvadrátok ugyan úgy, ugyan abban a sorrendben végbementek, s az élő lelkek visszatértek a Négyhez.