Harmadik ciklus

Gertamm próféta, az Együgyű könyve

A harmadik ciklusban az Egy hosszabb-rövidebb élethosszt adott a vázaknak, hogy valamennyi lélek, mely valaha élt, sorra kerüljön a maga idejében.

Az Egy ekkor ismerkedett meg a félelemmel, bánattal, és a fájdalommal. Az élő lelkeknek mindennél fontosabbakká váltak ekkor a könyvek, melyekből megismerték az elmúlt ciklusok emlékeit, és fölfedeztek bennük egy mintát, melyeket a négy korszaknak, vagy a quadrátoknak neveztek el.

Az első korszakban az élő lelkek megjelennek a Világban, egymás feletti uralomra törekedtek. A második korszak a háborúskodásoké, az elnyomott tömegek harca a kizsákmányolók ellen. A harmadik egy békés, nyugodt korszak. A negyedik az egyre fogyatkozó készletek, az egyre jobban elharapódzó éhezések korszaka az élők sorra eltűnnek, míg senki sem marad. A négy kvadrátot a hatalom, a háború, a bőség és a halál korának nevezték el.

Az élő lelkek fölismerték, hogy valami náluk hatalmasabb mindenható befolyásolja életüket, de nem egy, hanem négy hatalmasság létét feltételezték, mindegyik korszak fölött egy, istenségnek nevezett mindenhatót, nem ismerve fel, hogy a korszakokat saját maguk, az élő lelkek alakítják mindig ugyan olyanná, saját vágyaikat követve. A nézet általánossá vált az élő lelkek között annyira, hogy neveket is adtak ezeknek az isteneknek: Man-eth, San-eth, Menthra, és Sith-ra.

Az élő lelkek szólni kezdtek ezekhez az istenekhez, imákat és kéréseket intéztek hozzájuk, a quadrátok azonban lezajlottak így is, mint a korábbi ciklusokban, és végül az élő lelkek visszatértek az Egyhez.