Hetedik ciklus

Miracor, a megszállott próféta, könyve

A hatodik ciklus során az Istenek halandó testet öltöttek, a halandók életét élték. Ettek, ittak, dolgoztak, harcoltak, gyermeket nemzettek, gyermeket szültek, és neveltek. Lassan el is feledték, hogy kik is ők valójában. Csupán a ciklus végén ébredtek rá mindenható voltukra, és vetették le halandó testüket. A ciklus véget ért, a halandók lelkei visszatértek az Istenekhez. Legalábbis a többségük. A halhatatlanok által nemzett utódok lelkei nem kívántak beolvadni az isteni tudatokba, annál hatalmasabbak és öntudatosabbak voltak. Bolyongtak, válaszokat kerestek, a saját útjukat járták.

Az Istenek figyelték őket. Kíváncsiak voltak, hogy ezek az új entitások hogyan fogják alakítani a Világ és önmaguk sorsát.

Elkezdődött a hetedik ciklus. Az isteni lelkek: Yeoma, Menth-ra lánya; Yoszoe, Sith-ra fia; Yessza, Man-eth lánya. A Három, halandó szemmel istennek tűnik, bár hatalmuk csupán mint totyogó gyermek, a Négy pedig mint ereje és tudása csúcsán lévő mester. A Három közül Yoszoe vágyott leginkább a Négy erejére és hatalmára, olyannyira, hogy hazugságokkal és erőszakkal olvasztotta magába a halandók lelkeit. Felkészült már arra is, hogy Yeoma és Yessza erejét is elorozza, a Négy azonban beavatkozott. Megfosztották Yoszoét hatamának nagy részétől, és a Három ezentúl ugyanakkora erővel rendelkezett. Yoszoe többé nem olvaszthatott magába lelkeket, ekkor vált hatalom-vágyóból a harag és pusztítás istenévé, ott szított viszályt a világban, ahol csak tudott. Néhány követőjének elárulta, hogyan lehet lelkeket kiszakítani a körforgásból, vagy hogyan válhatnak az Istenekhez hasonlóvá.

Yeoma és Yessza más utat választott. Yeoma mindennél jobban kedvelte a szárazföldi természetet; növényeket, állatokat, csodálattal töltötte el a Négy eme alkotása. Segítette, követőjévé fogadta azt, aki ugyanígy érzett, és üldözte azt, aki pusztította a természetet.

Yesszát is elbűvölte a teremtett Világ, ő azonban olyan helyeket fedezett fel, ahol halandóként sosem járt: a vizek mélyét. Nem is igazán hagyta el e közeget, ezért nem is botlott halandókba, míg azok föl nem találták a vízi közlekedést. Szeszélyesen bánik az élő lelkekkel, s bár alapvetően nem rosszindulatú, sokszor tétlenül nézi a vízen bajba jutottak szenvedését. Épp ezért kevesen követik, ők is jobbára mogorva, maguknak való lelkek, akik a vízen érzik otthon magukat.

San-eth az Istenek közül az egyetlen, aki nem nemzett gyermeket, és figyelve a Hármat, vágy ébredt benne egy utód iránt. Kiválasztott egy halandót, az Elsa Slint nevű kedves, melegszívű elf varázslónőt. Elf alakot öltött, behálózta a mágusnőt, aki meg is fogant. Az asszony azonban a belé ültetett nagy adag isteni szikrától megőrült, megnövekedett varázserejével szétszaggatott, megnyomorított minden útjába kerülőt, barátot és idegent egyaránt. San-eth képtelen volt elpusztítani gyermekének hordozóját, ezért mint egy hernyó bábot, viaszfigurába zárta egykori szerelmesét. Yoszoe meglátta a bosszú lehetőségét, és egy követőjével jóval idő előtt feltörette a burkot, és az ámokfutó Elsa kiszabadult...